Torrentezzen az Artisjus!

Olvastam valamit, amit meg kell osztanom Veletek hirtelen felindulásból.
Artisjus fikázás lesz a téma.
(Az Artisjus méltán örvend közgyűlöletnek Magyarországon a zenészek körében, akiket elvileg védenie kéne. Vádak: állampolgárok lehúzása - élősködés, szenny könnyűzenei status quo fenntartása - például, sok sebből vérző jogdíjelosztási rendszerükkel.)
Íme:

"Szerintem az üres-CD-k jogdíjainak visszaosztásánál, a torrentoldalak forgalmát kéne figyelembe venni. Akit a kutya sem tölt le, az nem kapjon üres-CD-s jogdíjat*, akit viszont sokan töltenek le, az kapjon sokat!

*Ha egyszer pont ez az üres-CD jogdíj lényege, akkor csinálják így!"
(forrás: v2peti a quart.hu-ról)

Nem ez lenne az igazságos?

Rock the Dancefloor

Előfordul, hogy beugrik az agyamba egy dal. Hallani vélek egy halk dallamfoszlányt és már jön is a társítás. Néha ezek egészen furcsa utalások. Sosem hallgattam Clash-t. A szövegére végképp nem figyeltem. Így esett, hogy a cba-ban ma ez ugrott belém: Rock the Dancefloor.
The Clash - Rock the Casbah
Népszerű elhallani? Dancefloor. A mellettem vásároló hölgy lehanyatlott, kinyúlt a táncparketten, buksija lágyan koppant a járólapon. Ájult és ostoba bénaság.
Casbah? Állítólag javarészt a dobos írta és játszotta fel, nem is tudta, hogy felvételre, csak mutatni akarta a többieknek a témát. A banda készített hozzá klippet is, ahogy az látható a linken. De nem a szerző dobol rajta, addigra ő túl mélyen volt a drogokban, depresszióban.
Az ostoba szó súlyos, lehúz, mint a gravitáció, ha már nincs benned tartás. Mit vegyek? Tartármártás lesz a műbeltartalmú virslihez. Hámozott. Ha már a műanyagot is kispórolják, mi marad? Hívjuk a mentőt? Anya, kelj fel! Hívjuk a srácot csak butának. Anya pánikbeteg. Vízzel törölgeti az arcát. Sajtos virsli lesz. Hívják a mentőt. Szólj, ha segíthetek. Buta, de lelkesen udvarias.
Nagyon rossz volt látni, hogy más dobol a felvételen. Még mélyebbre zuhant tőle a függőségbe és depresszióba.
Zsemlét is veszek, ahogy szép lassan éled az asszony. Amikor a kutyámat elaltattuk, az idegméregtől rángatózott. Az asszony is rángatózott, reszketett. Maga pánikbeteg?! Akkor ne idegeskedjen, jó?! Nyugodjon MÁR meg! Mindjárt jön az orvos! Nem akarok visszamenni, sír, kapkod a levegőért. Hova? Miféle betegség ez? Kórházba vagy haza? Az életbe visszamenni? Felsegítjük, leültetjük.
Az amerikai katonák az iraki háborúk idején a Rock the Casbah-ra tomboltak. Még egy bombára is ráírták a dalcímet. Csak annyit értettek a dalszövegből: "Drop your bombs between the minarets". Dobjátok a bombákat a minaretek közé. Az énekes Joe Strummer sírva fakadt, amikor megtudta, hogy egy általa írt dalból halálszimbólum lesz.
A butaság nem betegség. Amerikai bombák; Forrest Gump könyvet találtam a polcomon. Ha buta vagy, még mindig szerethetsz? Hiszem, hogy igen. Ne kelljen elmenni, és ha mégis, hát legyen hová visszamenni. Mi az a rendszer, ami segít a többségnek szeretni és szeretve lenni?
Az utcáról látom az érkező mentőt. Zöld sportmotor ninózik, rajta a zöld ruhás, bukósisakos versenyző képe nehezen egyeztethető össze a mentősök fehér köpenyével. De hajrá, úgyis te győzöl!
Talán Anyát csak szeretni kéne. Egy ilyen világban. Ahol 7 perc hosszú, hogy rádióba kerülj. A menedzser kérte őket, ne legyen már ilyen hülye "raga hosszúságú" ez a dal. "You have to let that raga drop." Sportmotor és raga.
6 perces változat...