2008. november 18., kedd

...hogy milyen

szilánkosan üres
ahogy megpattan a sötétség
egyből elreped
az ütés nyomán
a lépteim nesze
avart mar fel
a csípős hideg
kabáttalan
magányában
a sárgafény lámpa alatt
valaki ugyanúgy
fázik
egymás béléseként

Nincsenek megjegyzések: