Az ablakom alatt lágyan
dikicselik a járdát
gyöngéd munkáskezek.
Csak egy muskátlira
várt a pillanat
s rögvest elérkezett.
Elélvezett alant,
spriccelt szerte az aszfalton
ámuló járókelők szája lett
tele
a cserépdarabkákkal.
Aztán belibbent az úthenger.
Lépésről lépésre, kecsesen
suhant célja felé
-- tudatlan cél vala,
afféle kozmikus félálomból --
bedolgozni Őt az útba.
(Keményen kell bánni a virággal.)
Így esteledett rám a hajnal.
Letették a csákányokat;
végigsimítva vastag nyelét
Anyára gondolt a műszakvezető.
Az utolsó spangli füstje
dermedten lógott a zsaluról,
alatta galambnász. (A megszokott.)
Magamra maradtam.
Csak akkor szólt hozzám
kispiros hangján.
más hol
16 éve
1 megjegyzés:
Forrás
Mozdulatlan télizöld árok
Kopasz ágak-arcokon ráncok
morajló aszfaltcsíkokkal
jégtáblákba rendezett
rendezetlen életed.
Keresd e völgy szutykában
kapaszkodj belé
a szédült muskátli
az ablakon kibillen
nemtelen lesz--
hangod a lábad alatt morzsák
ne zavarjanak
ha úgy hiszed
könnyen jött könnyed
elapadhat.
Kihull a fogad
mert szép
a fogadatlan
Az öreg, nemes dalt
ne hallgasd
Tavirózsa nem fodrozza
meztelen test nem ruházza
Mozdulatlan és zöld a tó.
2007.02.16.
Megjegyzés küldése