Bárcsak tudnám, kinek írhatnám le.
Hogy mennyire jól esik ezt a klasszikus zene és jazz játékfúziót hallgatni Claude Bolling és Jean-Pierre Rampal francia édességében.
Közben kizökkent a múlt. Nosztalgia, visszaemlékezem arra a korra, amikor még nem is éltem. Amikor a fotók papírja is sárgább volt, nem csak a lámpafény. A napsugarak délelőtt a falon.
Ma is beteg vagyok. Kelni még rossz volt, de újraültettem magam kis cserepembe, meglocsoltam friss virágföldem. A gyönyörűen piszkos reggelt ez a sárga dél követte a lábadozás édes érzésével.
Tudom, hogy beteg vagyok és fertőző. Talán h1n1. Mi más?
Le kellett mondanom két programot, ami sokat jelentett számomra. A drámakör is életem egyik picike fókusza. Nem fontos, nem magaslik ki, mégis mint a pirosszín mintás szoknyát itt finoman megcsippentve kis ráncot alkotunk. Ami örökre kedves emlék, még elfeledve is kedves, ahogy kinőnek a kacsok, indák és már egészen másfele kapaszkodnak.
Most még a karó is kérdés. Egyesülés. Válaszutak helyett sorstalanság.
Végül minden út sehová visz. Ez benne a szép. Egyhelyben nem maradhatsz, hiszen a Föld forog. De ha elindulsz, utóbb lecsúszol a semmibe. Illene megfiatalodni a végén. A hajkoronánk egyre rövidebb, így mutatjuk meg egymásnak szemérmetlenségünket. Azt hiszem, nagyon kívánjuk a szerelmet. De még csak a cserép szélét markolva tekintgetünk kifelé.
Így, a narancsszín dallamoktól pezseg a szín. Félelem és bizalom, jin és jang. Ezek násza vajon hova visz, ha csak nem ugyanoda? A betegség, a ráfázás szószerinti megtapasztalása. A hit, hogy számít nemet mondani az igenre, mert tartozom ennyivel bárkinek is, hogy nem én adom meg neki, ha úgyis megkapja mástól is? Hát miféle elvekre tanít a betegség? Hogy nem megyünk át rendőrautó mögött szabálytalanul az úttesten? Hogy nem fertőzöm meg a fejhallgatókat a boltban?
Kinek tartozom? Magamnak vagy az embertársaimnak? Vagy a múlt ködéből lepárolt eszméknek, melyektől ma reggel nem láttam a valószínű világot se, csak a pillanatban lebegett a villamos Pest és Buda, múlt és jövő, közhely és közhely közt?
1 megjegyzés:
((jé, ma reggel pont ezt a Claude Bolling & Jean-Pierre Rampal albumot hallgatam reggel tömegközlekedés közben, eszembe is jutottál, hogy milyen kedvesen ajánlottad anno, rögtön meg is hallgattam, és akkor nagyon megtetszett. ma reggel annyira nem talált el, valami mást kerestem, de azért végighallgattam - olyan kis rövidke...))
[[ ez a h1n1 ez tényleg létezik? én azt hittem, csak a hírekben van, a valóságban nincs - valahogy a hírek meg a valóság nem szokott összetalálkozni az én valóságomban ]]
{{ a narancssárga az mindig is a kedvence színem - persze nem mindegy, milyen arnyalat }}
Megjegyzés küldése